Barangolások

Ritkaságszámba megy manapság, ha a turista olyan vidékre lel, amely még nem került föl igazán az idegenforgalom térképére. A tömegturizmus korát éljük, utazóként megszoktuk és elfogadjuk, hogy mások is vannak rajtunk kívül a meglátogatott desztinációban. Sokszor olyan tömegen kell átverekednünk magunkat például egy a szilvásváradi Szalajka-völgyben tett kirándulás alkalmával, mintha éppen a budapesti Váci utcában járnánk. Éppen ezért üdítő újdonságként fog hatni ránk egy látogatás a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet erdeiben, dombjain, hegyein.

Észak-Magyarország hegységeit mindannyian ismerjük. Az Északi-középhegység a Visegrádi-hegységtől a Szalánci-hegységig húzódó hegyvonulat, amely a szomszédos Szlovákiába is átnyúlik. A hegységben találhatók hazánk legmagasabb hegyei. A Kékes, a Hidas-bérc és a Galya-tető a Mátra gyöngyszemei, amelyek mögött természeti szépségben nem maradnak el a Bükk csúcsai sem: az Istállós-kő, a Bálvány vagy a Tar-kő. Mindegyikük megérdemelten számíthat a túrázók, természetjárók, kirándulók figyelmére.

Mindezen “sztárok” mellett igazi kis ékkőként bújik meg a Bükk-hegységben a Heves-Borsodi-dombság, vagy régebbi nevén az Óbükk. A terület természeti értékei, tájképi szépsége, a környező települések bája nem okoznak csalódást az egyelőre még viszonylag ritkán erre vetődő turistáknak.
Bár az idegenforgalmi infrastruktúra még kívánnivalót hagy maga után, a meglévő szolgáltatások nagy része színvonalas, és hozzájárul ahhoz, hogy feledhetetlen napokat tölthessünk ezen a vidéken. Egyre több igazán jó minőségű magánszálláshely, étterem, de vannak a területen olyan települések is, ahol sem szálláshelyet, sem étkezési lehetőséget nem talál a turista.
Jó tervezéssel azonban könnyedén összeállítható több olyan túraprogram a környéken, amely pihentető kikapcsolódássá teszi a Heves-Borsodi-dombság felfedezését.

A következő leírás elsősorban olyan turistáknak szól, akik szívesen járják a természetet, de valamilyen ok miatt nem vállalkoznak sok kilométeres, kimerítő túrák megtételére. Sokan vannak, akik erőnléti vagy egészségügyi okok miatt, esetleg életkorból adódóan, vagy a család kisgyermekeire való tekintettel bele sem kezdenek a profi túrázók számára megírt túraútvonalak végrehajtásába. Elsősorban nekik szólnak a következőkben bemutatandó túraútvonalak, amelyek Magyarország egyik legszebb egybefüggő erdőségében, illetve annak peremén vezetnek.

A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet

Az Északi-középhegység kellős közepén helyezkedik el az a dombvidék, amelyet egyes források Pétervásárai-dombságnak, mások Heves-Borsodi-dombságnak hívnak, megint mások Ózd-Pétervásárai-dombságként, illetve Óbükk néven ismerik. A környék településeinek lakóitól leginkább a Vajdavár-vidék elnevezést lehet hallani, ezt használják például Szentdomonkoson és Tarnaleleszen is.

Ezen a dombvidéken hozták létre 1993 áprilisában azt a 9570 hektáron elterülő tájvédelmi körzetet, amely a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyék határán elterülő mintegy 180 négyzetkilométeres erdőség központi tömbjét, életközösségét hivatott megóvni.

A védettséget szabályozó rendelet a következőkre terjed ki:

az egyedülálló természeti és tájképi értékek fenntartása és megőrzése,
a magashegyvidéki bükkösökre jellemző növény- és állatfajok élőhelyének megóvása;
a területen levő szubmediterrán növénytársulások termőhelyének védelme,
és a kiemelkedő madártani értéke miatt fokozottan védett császármadár egyik, még jelentős hazai populációjának biztosítása.

A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozik és három területi egységből áll:

Úszó-völgy (Csernely község határában)
Hevesaranyosi-dombvidék (Hevesaranyos község határában)
Vajdavár-hegység (Arló, Borsodszentgyörgy, Bükkszenterzsébet, Domaháza, Istenmezeje, Szentdomonkos, Tarnalelesz, Váraszó községek határában)

Jelen leírás témájául és helyszínéül ez utóbbi, tehát a Vajdavár-hegység szolgál. Van ugyanis valami, ami a Vajdavár-hegységet egészen különlegessé teszi: ez ugyanis hazánk egyetlen természetvédelmi területe, amelyet nem szel át sem vasút, sem közút és amelynek területén nincs lakott település. A Vajdavár határán 17 település helyezkedik el, amelyeket végigutazva körbejárhatjuk a tájvédelmi körzetet. Délről és keletről a 23-as és a 25-ös főutak határolják a területet, nyugatról és északról pedig 2305-ös és a 2306-os mellékutak.
A Körzet peremén fekvő összes településről mezőgazdasági és erdészeti földutak vezetnek a Vajdavár-hegységbe, amelyeken viszonylag kényelmesen megközelíthetőek a természeti látnivalók.

A Vajdavár-vidék földrajzi jellemzői

(Forrás: https://www.bnpi.hu/hu/tarnavideki-tajvedelmi-korzet)

A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet központi tömbjének, a Vajdavár-hegységnek a felszíne rendkívül tagolt, már-már hegyvidéki jellegű. Legmagasabb pontja az 541 m-es Ökör-hegy, de ezen kívül még több, ötszáz métert meghaladó hegyet találunk a Vajdavár vidéken: Köböl vára (520 m), Szarvaskő (536 m), Vajdavár (530 m), Vermes-hát (511 m), Debornya-fő (510 m). A tájvédelmi körzet legalacsonyabb pontja a Tarna völgyében, 195 m-en van.. A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet részét képező, de földrajzilag a Vajdavár-hegységtől távolabb fekvő, úgynevezett hevesaranyosi tömb dombjainak magassága 275 és 390 m között van, ezek tehát lankásabb képet mutatnak.

A terület éghajlati viszonyait a szubkontinentális jelleg határozza meg. Ez azt jelenti, hogy a klíma mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. A térség évi középhőmérséklete mintegy 1–2^oC-kal alacsonyabb az országos átlagnál. Az évi várható napsütéses órák száma 1850 körül van, amelyből nyárra 740, télre pedig 170-180 óra esik. Alig 170 az évi fagymentes napok száma, hiszen október második hetében már várható az első őszi fagy és egészen április végéig, május elejéig még lehet számítani fagyos napokra. Az évi abszolút hőmérsékleti átlagokat tekintve a térség maximum értéke 32,5^oC, minimum értéke pedig -18^oC. Érdekesség, hogy a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzethez kötődik hazánk több hidegrekordja is. Rendre a hírekben, időjárásjelentésekben gyakran emlegetett Zabarban mérik ugyanis az ország legalacsonyabb hőmérsékletét. 2020. évi adatok szerint az év 55 napján Zabar tartja az országos napi minimum hőmérsékleti rekordot. (Forrás: Wikipédia)

A tájvédelmi körzet vízrajzi adottságait a vizek születése jellemzi. Ez azt jelenti, hogy nincsenek a területre beérkező vízfolyások, ezzel szemben bőven találunk olyan patakokat, ereket, amelyek itt keletkeznek. Legjelentősebbek a Domokos-patak, a Darázs-patak, a Vermes-patak és a Hosszú-völgyi-patak. Csaknem száz forrás forrás tör fel a területen. Ilyenek például a Cin-forrás Szentdomonkos határában, vagy a Kő-forrás a bükkszenterzsébeti Nagy-Kő szikla alatt. A források vízfolyásokká duzzadnak és aztán mind elhagyják a tájvédelmi körzet területét. A körzetet északnyugatról délkeleti irányba átszelő vízválasztó egyik oldalán a Tarna-patakba, másik oldalán pedig a Hangony-patakba, majd Sajóba ömlenek, végül pedig ezek mind eljutnak a Tiszába.
Bár természetes állóvizek a területen nincsenek, az utóbbi évtizedekben több mesterséges tavat is létrehoztak például a váraszói és a tarnaleleszi völgyben. Ezek részben turisztikai vonzerőként szolgálnak az adott település idegenforgalmában (Tarnalelesz), részben magántulajdonba kerülésük óta megszűnt a turisztikai jelentőségük (Váraszó).

Földtani szempontból a térségrejellemzőek a különböző földtörténeti korokból származó üledékek, mindenekelőtt az a harmadidőszaki tengerüledék, amelynek köszönhetően a területet sokszor homokkő birodalomként is emlegetik. De található itt pleisztocén üledék (Pleisztocén geológiai alapszelvény, Bükkszenterzsébet), löszös talaj, valamint barna erdőtalaj is.

Természeti értékek a Vajdavár-vidéken

A Tájvédelmi Körzetben, illetve az annak határán fekvő települések határában bőven találunk élettelen (geológiai) és élő (biológiai) értékeket.
A területet nem ok nélkül hívják a homokkő birodalmának. Magyarországon sehol máshol nem található a homokkő képződményeknek olyan gazdag és változatos tárháza, mint itt, az Óbükkben. Ezek lehetnek impozáns sziklák, mint például a szentdomonkosi Kő-hegy és a bükkszenterzsébeti Nagy-kő, vagy domború felszínű homokkő vonulatok, mint az istenmezejei Noé szőlője, vagy éppen barlangok és üregek, mint a Szederkényi-sziklaeresz.

A terület élővilága fölöttébb változatos. A tájvédelmi körzetben fellelhető növényfajok közül 65 védett, és további 4 fokozottan védett. A körzet erdeiben jellemző fafajták a cser, a tölgy, a bükk és a gyertyán. Jellemző a fehér akác terjedése, ami a szakemberek véleménye szerint káros fejlemény. A ligetes részeken mezei juhart, vadkörtefát, csipkét és kökényt találunk nagy számban. A réteken és a cserjés részeken a talajt nagyrészt perje és gyöngyperje takarja, de rengeteg kakukkfű is van, illetve sokfelé láthatunk kisvirágú pimpót, pukkanó dudafürtöt, bíboros kosbort és orchideaféléket.

A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet állatvilágára is jellemző a sokszínűség. A gerincesek közül a madarak a legintenzívebben kutatott csoport. A Magyarországon élő mintegy 400 madárfaj fele megtalálható a Körzetben. Közülük legjellemzőbbek a fekete gólya, a holló, az egerészölyv, a vándorsólyom, a macskabagoly, a fakopáncs, a különböző cinege- és pacsirtafajták, és még sok más madárféle.
A területen élő emlős állatok közül több denevérfajjal, valamint rágcsálófélékkel találkozhatunk túrázás során. Vadmacskák, mókusok, pelék és nyusztok lakják az erdőket, de láttak már a környéken hiúzt, farkast és újabban medvét is. Nagyvadakat tekintve jelentős őz, szarvas, muflon és vaddisznó állomány él a területen, amely vadászati szempontból is értékesnek számít.

A terület népessége

A Vajdavár-vidék peremén fekvő falvak lakossága nagyrészt két népcsoport valamelyikéhez tartozónak vallja magát. A déli és nyugati részeken, tehát a hevesi és nógrádi településeken palócok élnek, míg az északi és keleti oldalon elterülő borsodi falvak lakossága büszkén őrzi barkó identitását. A palócok történelme, hagyományai, népművészete és gasztronómiája mára teljesen feltárt, hiszen Hollókő világörökségi címe ráirányította erre a népcsoportra a megérdemelt figyelmet.
Ezzel szemben a barkókról nemhogy alig tudunk valamit, de sokan még a népcsoport létezését is kétségbe vonják. Érvelésük szerint barkók nem léteznek, ők valójában palócok, akiket borsodban valamilyen oknál fogva barkóknak hívtak.
Ennek ellentmond, hogy már Gömör és Kishont vármegyék 1867. évi leírásában (L.Hunfalvy János) szerepelnek a barkók, akik az un. Erdőhátságon laknak: „…Gömör vármegye D-i, Borsod Ny-i, Heves É-i részeiben, körülbelül a Rima alsó folyása és Eger városa között. Feltünők dialektus és öltözék tekintetében. Szójárásuk valamivel tisztább a palócokénál, ezeknek mégis sok szavával és kiejtésmódjával élnek. Alig van tudomásuk arról, hogy ők barkók, de amely barkó annak tudja magát, az büszke is rá. Középtermetűek, bőrük és hajszínük sem szőke, sem barna. A nők bokorugrós, kurta szoknyát, a férfiak rövid inget, gatyát, télen szűrt és fehér ködmönt viselnek. Leleményes, de a műveltségben elmaradt nép; mindannyi r óm. kat. és egész a babonaságig vallásos.”
http://www.kislexikon.hu/barkok.html#ixzz6fm9T2eKy
A név eredetének megfejtésével többen megpróbálkoztak, de Paládi-Kovács Attila akadémikus etimológiája tűnik a legvalószínűbbnek. Eszerint a 18. sz. utolsó két évtizedében a 10. magyar huszárezred (amelynek tulajdonosa ekkoriban Barco Vince tábornok volt) toborzási körzete nagyjából éppen a ma Barkóságként ismert terület volt. Az innen huszárnak került legények tehát a Barco-ezredben szolgáltak, majd mint leszerelt „barkó huszárok” kerültek vissza. Logikusnak tűnik tehát, hogy ebből ragadt a térség lakóira a barkó megnevezés.
Napjainkban az egykori Barkóság falvaiban hagyományőrző egyesületek ápolják a népcsoport emlékét. Közülük is kiemelkedik a Barkó Kézműves Egyesület, amelynek tevékenysége nyomán sikerült megőrizni és megújítani a barkó népművészet hagyományvilágát. A régmúlt használati tárgyait és népművészetét pedig több település is bemutatja helytörténeti múzeumában vagy tájházában. Ilyenek Borsodszentgyörgy, Borsodnádasd, Hangony, Szentsimon.

Turisztikai infrastruktúra a Vajdavár-vidék peremén fekvő településeken

Köztudott, hogy turistaként élményt, szállást és étkezést keresünk. Az élményt több kategóriára csoportosíthatjuk, hiszen természeti és ember alkotta látnivalók egyaránt szerepet játszhatnak az úticél kiválasztásában. A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben természetesen elsősorban természeti vonzerőkre számítsunk. A hazánkban egyedülálló, homokkőhöz kapcsolódó felszínformák a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet fontos élettelen értékei közé tartoznak, a külső és a mélyből jövő erők hatására olyan sziklaképződmények jöttek létre, amelyek másutt nem találhatók. Mindezt háborítatlan természeti környezetben figyelhetjük meg, hiszen a Körzet területén nem, csak annak szélén találhatók települések. Ha már azonban eljutottunk erre a gyönyörű vidékre, mindenképpen ajánlatos ezen kisebb-nagyobb falvak, városkák történelmi, építészeti látnivalóit is felfedezni, esetleg megszállni. A következőkben a környező települések turisztikai infrastruktúrája kerül bemutatásra.

A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetet megközelítve 17 olyan települést találunk, amelyek a Körzet szélén helyezkednek el. Vannak közöttük kisebbek és nagyobbak, gazdagabbak és szegényebbek. Néhány településen komplett turisztikai kínálattal találkozhatunk, máshol ez még nyomokban sem lelhető fel.
A következőkben leírt útvonal akár egy autós körútnak is alapjául szolgálhat, a szűk nyolcvan kilométer egy egynapos kirándulás keretében kisebb megállókkal, fényképezéssel együtt is bejárható. Kezdő és záró pontja bármelyik település lehet, aszerint, hogy melyik irányból érkezünk.
Egerből a 25-ös főúton érjük el a Tarnalelesz és Szentdomonkos határán lévő útkereszteződést, ahol jobbra fordulva Ózd felé, észak-keletről tudjuk megkerülni a Vajdavár-vidéket. Ugyanitt balra is kanyarodhatunk, akkor Pétervására felől, nyugatról kerülve tehetünk egy kört.
Budapestről indulva a 21-es, majd a 23-as főúton másfél-két óra alatt érjük el Pétervásárát, ahonnan észak-nyugat felé fordulva kerülhetjük meg a Vajdavár-vidéket.

A Vajdavár-vidéket körbevevő településeket bemutató útvonalat Pétervásárán kezdjük és ott is fejezzük be, miután képzeletben megtettünk egy kört a Tájvédelmi Körzet határán. Péterkéről észak felé indulunk, aztán Zabarnál kelet-északkelet felé folytatjuk utunkat egészen Ózdig. Onnan dél felé haladunk Tarnaleleszig, majd nyugat felé visszaérünk Pétervásárára.

Azoknak, akik szeretnének valahol hosszabban elidőzni, az alábbi leírás sok-sok ötlettel szolgál, akár szállásra, akár étkezésre, akár programokra lenne szükségük.

Pétervására

Pétervására egy kétezres kisváros a Tarna-patak völgyében, Heves-megyében. Bár valószínűleg már a 11. században is létezett, első írásos említése 1247-ből való. A mai városban azonban már csak ennél jóval későbbi történelmi emlékek lelhetők fel. 1699-től a horvát származású Keglevich család volt a város birtokosa. 1760-ban elkészült barokk kastélyuk ma is áll, igaz rég nem főurak lakhelyeként, hanem mezőgazdasági szakközépiskolaként szolgál. Szintén érdekes látnivalója a településnek a Kéttornyú templom, amelynek kriptájába a Keglevichek temetkeztek. Az család utolsó sarjának halála után, 1980-ban a kriptát befalazták. A kisváros központjában pedig egy picike kápolna, az 1722-ben épült Körkápolna emlékeztet a letűnt korokra.

Szent Márton Plébániatemplom, Pétervására

Körkápolna, Pétervására

Szállás
Arany Kakas Étterem és Fogadó
3250 Pétervására, Szent Márton út 4.
www.aranykakasfogado.hu

A kisváros, illetve a környék egyetlen nagyobb kapacitású szálláshelye és étterme. 9 db kétágyas és 2 db négyágyas szobájában összesen 26 fő helyezhető el.
Könnyen megközelíthető, a település központjában, a főúton helyezkedik el.

Mázsaház Apartman, magánszálláshely
3250 Pétervására, Petőfi út 24.

1 db 55 négyzetméteres apartman egy hálószobával és nappalival. Összesen 4 fő helyezhető el.

Étkezés és vásárlás
Pétervásárán csak a fent említett Arany Kakas Étteremben van lehetőség helyben fogyasztásra. A településen működő pizzériából, illetve a büféből csak kiszállítással lehet rendelni.
Élelmiszerboltot és műszaki boltot a központban találhatunk, csakúgy mint italboltot, valamint fagyizót.

Erdőkövesd

A Pétervásárával egybeépült szomszédos Erdőkövesd egy kis palóc falu a Tarna-patak partján. A falu első írásos említése a 13. századból való. Az 1740-es évektől került a település az Orczy család birtokába. Orczy István báró 1742-ben kezdte meg annak a templomnak az építését, amely ma is áll, és amelynek kriptájában a család több tagja is nyugszik. A temetődombon a falu fölé magasodó templom oldalán márványtábla emlékszik meg egy későbbi Orczy István báróról, aki 1848. szeptember 21-én halt meg a délvidéki szerbek ellen vívott csatában.

Erdőkövesd, Szent István király templom

Szállás, étkezés
Gyöngyvirág Vendégház, magánszálláshely
3252 Pétervására, Petőfi út 25.
Családi házban található 2 szobás üdülő, 5 fő elhelyezésére alkalmas.

Váraszó

Váraszó egy zsákfalu, megközelíthető egy rövid kitérővel Erdőkövesdről. Okleveles említése egy 1280-1290 között kelt oklevélből való. Ebből a korból származik a falu Árpád-kori temploma, amely a település szélén, a temető mellett áll. Bár a falu a török időkben elpusztult, a templom ha romosan is, de fennmaradt és a későbbi korokban rendszeresen felújították, karbantartották.
Váraszó határában három mesterséges tó is található. Ezek korábban kedvelt horgásztavak voltak, a parton büfékkel és szabadidős lehetőségekkel a helybeliek és turisták számára. Ma már mindhárom tó magántulajdonban vannak, idegenek számára nem hozzáférhetőek.
A tavak felé vezető földútról letérve homokkő sziklák és más képződmények érhetők el.

Váraszó, Árpád-kori templom

Szállás, étkezés

Őrhegyi Vendégház, magánszálláshely
3254 Váraszó, Szabadság utca 24.
A felújított tornácos palócház szobáiban összesen 12 fő helyezhető el. Ezenkívül lehetőség van az udvaron sátorhelyet bérelni.

A település központjában vegyesbolt, a falu utcáiban pedig több italbolt, kisbolt és büfé található.
Az Oryx vendéglő csoportoknak kínál programokat, pl. disznótort.

Istenmezeje

Pétervásárától mintegy 11 km-re, a 2305-ös út mentén fekszik Istenmezeje, valamint néhány kilométerrel tovább Szederkénypuszta, amely közigazgatásilag Istenmezeje része.
Az itt talált leletek szerint a környék már a bronzkorban is lakott volt. A település első írásos említése 1311-ből való.
Istenmezején található a Heves-Borsodi-dombság, másnéven a Vajdavár-vidék leghíresebb homokkő képződménye, amely ráadásul a település kellős közepén, közvetlenül a lakóházak mögött húzódik. Noé szőlőjének hívják és a lépcsős homokkő teraszok valóban meredek domboldalon elterülő szőlőültetvényre emlékeztetnek. A helyi legenda szerint itt valaha valóban szőlő volt. Történt egy napon, hogy a helyi asszonyok a szőlőt szüretelték, amikor megjelent Jézus és vele Péter apostol. Szőlőt kértek az asszonyoktól, de azok nem adtak nekik, ezért Jézus kővé változtatta a szőlőültetvényt. Így szól a legenda, a valóság pedig az, hogy ez a glaukonitos, kvarcos-csillámos homokkő jelzi a Vajdavárra annyira jellemző homokkővidék szélét.
A Noé szőlője lábánál egy barlangszerű sziklakápolna található. A kápolna építésének ideje ismeretlen, de egy 1767-ből származó okirat már említi.
Mind a kápolna, mind a Noé szőlője Istenmezeje központjában található. Ez azzal a ritka lehetőséggel ajándékozza meg a lusta kirándulót, hogy az autóból éppen csak kiszállva azonnal eljut egy szenzációs természeti attrakcióhoz, anélkül, hogy egy lépést meg kéne tenni a természetben.

Noé szőlője, Istenmezeje

Szállás, étkezés
Szikla Vendégház, magánszálláshely
3253 Istenmezeje, Béke utca 214.
Az újépítésű vendégház 3 szobájában összesen 6 felnőtt fér el, gyerekek számára a szobák pótágyazhatóak.

A falu főutcáján vegyesbolt és egy kisvendéglő található.

Zabar

Zabar három megye határán, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyék találkozásánál fekszik, közel a szlovák határhoz. Nógrád megyéhez tartozik. A település nevét gyakran hallhatjuk a rádióban, ugyanis az időjárás jelentésekben egyre-másra elhangzik, hogy itt mérték a legalacsonyabb hőmérsékleteket. Zabar tehát az ország leghidegebb települése, amelyről januárban a zabari Hidegfesztivál keretein belül különféle programokkal meg is emlékeznek.
A település részei: Bárkányitanya, Hegyesbükkpuszta, Kútágapuszta, Malomútpuszta, Szőlőalja.

Szállás, étkezés
Kútágapuszta Vendégház, magánszálláshely
3124 Zabar, Kútágapuszta tanya 1.
A vendégház két apartmanjában összesen 16 fő helyezhető el.

Vendégház a Sánta Nyúlhoz, magánszálláshely
3124 Zabar, Béke út 19.
A vendégházban 8 főnek van alvóhely, de jó időben kínálnak sátrazási lehetőséget is.

A faluban vegyesbolt és kocsma található.

Domaháza

Domaháza Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van, annak legnyugatibb települése. A falu első írásos említése 1332-ből való. Domaháza lakosai a török elleni harcokban többször is kitüntették magukat. Eger védelmében olyan bátran harcoltak, hogy jutalmul több család is nemesi rangot kapott.

Életének utolsó éveit Domaházán élte Feszty Árpád lánya, Jókai Mór unokája: Feszty Masa (1895-1979). Ebben az időben született alkotásainak legnagyobb része a domaházi római katolikus templomban tekinthetők meg.

Árpád-házi Szent Erzsébet templom, Domaháza

Szállás, étkezés
Doma-Turistaszálló
3627 Domaháza, Dózsa Gy. út 77.
A turistaszálló 6 szobájában 48 férőhely van.

Tuza Vendégház, magánszálláshely
3627 Domaháza, Dózsa György út 88.
A szálláshelyen 2 szobában 6 fő helyezhető el.
A településen több ABC és vegyesbolt, valamint presszó, kocsma és italbolt üzemel.

Kissikátor

A 2306-as úton Hangony felé haladva nem sokkal Domaháza után jobb kéz felé egy közeli dombocskát láthatunk, rajta temetővel és egy körtemplommal. Rövid kitérővel eljuthatunk a Hangony-patak völgyében fekvő aprócska zsákfaluba, Kissikátorba.
A település szélén álló Árpád-kori alapokra épült körtemplom 1958 óta védett műemlék. Az épület annyira kicsi, hogy nem is templom, inkább kápolna, amely mai formájában egy románkori rotunda alapjain épült 1764-ben.

Körtemplom, Kissikátor

Őszi utcai dekoráció, Kissikátor

Szállás, étkezés

Szálláshely nincs a településen, élelmiszerbolt, italbolt, pékség azonban igen. Érdemes a falut a nyári hónapokban felkeresni, a falunap és a gombafesztivál idején. Ezek pontos időpontjáról az önkormányzattól kaphatunk felvilágosítást.

Hangony

Nevét a településen keresztülfolyó Hangony-patakról kapta. Egyike legősibb településeinknek, első írásos említése 1214-ből való.
1368 körül épült föl a Hangony melletti Birinyi-völgyben a Szent Anna templom és Pálos kolostor, amelyek a török időkben elpusztultak és köveiket később a környező települések építkezéseihez használták fel. A faluból egy kellemes túrával elérhető az erdő, ahol ma kereszt és emléktábla jelzi a kolostor egykori helyét.

A falu közepén, a temetődombon áll Hangony újkori temploma, amely 1835 és 1843 között épült.
Hangony közelében, közvetlenül a magyar-szlovák határon található a Pogányvárnak nevezett homokkő szikla. A 357 m, más források szerint 390 m magas szikla jól illeszkedik a Heves-Borsodi-dombság hasonló meredek homokkő képződményeinek sorába, mint amilyen a bükkszenterzsébeti Nagy-kő, a szentdomonkosi Kő-hegy, vagy az ivádi Nagy-Lyukas-kő.

Más érdekes összefüggés és felmerülhet a Pogányvár kapcsán. Ennek a sziklának, csakúgy mint a többi hasonló „várnak”, talán nem véletlenül adták valaha a vár nevet. A területen számos kisebb nagyobb hegycsúcs, szikla emelkedik, amelyekről az a legenda járja, hogy itt valaha várak, legalábbis földvárak, földsáncok álltak. Erre utalhat az elnevezésük: Hangony mellett a Pogányváron kívül még a Mihályvár és a Birinyivár, Szentdomonkos fölött pedig a Köbölvár és a Vajdavár. Régészeti ásatás a várak létezését nem támasztja alá, lévén ilyen nem is volt, de a környéken a mai napig élnek azok a legendák, amelyek az egykorvolt várak urainak a történeteit mesélik el. A Pogányvárhoz például olyan legenda kapcsolódik, mely szerint egykor nagyon gazdag urak lakták, akiknek valami miatt el kellett menekülniük. Kincseiket a vár alatti üregekben rejtették el és azok ott is maradnak örök időkre, mert az egyetlen embert, aki ismerte a rejtekhelyet, megvakíttatták. A vár urai nem tértek vissza és lassan feledésbe merült a kincs.

Szent Anna templom, Hangony

Szállás és étkezés
Hangonyi Pizzéria és Vendégház, magánszálláshely
3626 Hangony, Rákóczi út 93.
www.hangonyipizzeria.hu

Az 1735-ben épült, de mára természetesen a vendégfogadás céljaira átalakított komplexum egyik épületében a vendégszobák, másikban az étterem található. Mindezt kert és udvar veszi körbe, ahol a teraszon vagy éppen az árnyat adó fák alatt is pihenhet a vendég.
A két vendégszobában maximum 8 fő szállásolható el.

Urbán Vendégház, magánszálláshely
3626 Hangony, Rákóczi út 39.
www.urbanvendeghaz.hu

A vendégház 4 szobában 12 vendéget tud elhelyezni.
Érdeklődőknek szívesen szerveznek túrát a Hangonyi-tóhoz, a Birinyi-várhoz (A mai magyar-szlovák határon valaha állt vár mára valójában teljesen eltűnt a Föld színéről.) és a Kováki-sziklákhoz.

Hangonyban Coop üzletet, kisboltokat és több italboltot is találhatunk.

Ózd-Szentsimon

A környék falvaihoz hasonlóan szintén ősi település, alapításának idejét 1214-re teszik. Úgy tartják, lakossága az egykori Borsod, Gömör és Nógrád vármegyék határán élő kicsiny barkó népcsoporthoz tartozik. 1978-ban Ózdhoz csatolták, ezzel önállósága megszűnt.

Szentsimonban található Magyarország egyik legszebb Árpád-kori temploma, amelynek falait 1300-ból és 1423-ból származó freskók díszítik. Festett famennyezete pedig 1650-ben készült, így ez Magyarország legrégebbi ilyen jellegű emléke. Temploma révén Szentsimon bekapcsolódott a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal által életre hívott Gótikus út című projektbe.

Árpád-kori templom és romos egykori kúriaépület, Kissikátor

Szállás, étkezés
Szentsimonban szálláshely nincs, a közeli Ózdon, vagy Hangonyban tudunk megszállni.
Élelmiszerbolt és italbolt található a település főutcáján.

Ózd

A mai Ózd helyén egészen a 20. század közepéig 13 kisebb-nagyobb falu helyezkedett el, ezeknek a falvaknak az összeolvadásából jött létre 1949-ben a város.

A város nevét hallva még ma is sokaknak csak az egykori Ózdi Kohászati Művek jutnak eszébe. A gyár sorsa sajnos kiválóan illusztrálja az 1989-es rendszerváltás olyan szomorú mellékhatásait, amelyekre vagy gondoltak akkoriban, vagy járulékos kárként tétlenül tudomásul vették azokat. A gyár tönkrement és megszűnt, vele tízezrek megélhetése, és odalett egy város önbecsülése, történelmi öntudata is. A 150 évig tartó kohászati tevékenység, amely a város büszkesége volt, nincs többé. Ezt sok helyi lakos a mai napig nem tudta feldolgozni.

Az enyészet évei után, 2005-től az ózdi vaskohászat létesítményei – a gyár és a munkáskolóniák – műemléki jelentőségű területnek számítanak. Az egykori gyárépületekben több jelentős múzeumot és kiállítást rendeztek be. Ilyenek például a Gyártörténeti bemutató, a Digitális Erőmű, vagy a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark.

A városban járva hamar megszokja szemünk a panelrengeteget, éppen ezért fölkapjuk a fejünket, amikor egy-egy ide nem illő, láthatóan 19. századi épületet pillantunk meg. Ilyenek a Liszt Ferenc Művelődési Központ az egykori Olvasó Egylet által építtetett könyvtárépületben, vagy az eredetileg Tiszti Kaszinó céljára épített palota, ahol ma a Miskolci Egyetem Ózdi Kihelyezett Tagozata található.
Mindkét épület a 19. század végén élt jómódú mecénásoknak köszönheti a létezését.

Bármilyen irányba is indulunk el a város központi magjából, hamarosan olyan városrészekbe érünk, amelyek teljes mértékben falusi külsővel rendelkeznek és amelyek egyáltalán nem árasztanak városi hangulatot. Egyszerű és nagyrészt szegényes kis falvak ezek, ahol sokszor érzi úgy az utazó, hogy megállt az idő. Az őket körülvevő dombos, lankás táj azonban túrázásra csábít. Gyalogosan vagy kerékpárral minden megerőltetés nélküli, könnyű túrákat tehetünk errefelé.

Szállás, étkezés
Hotel Ózd*
3600 Ózd, Ív út 9.
www.hotelozd.hu

Az egycsillagos szálloda 30 szobájában összesen 60 vendég helyezhető el.

Oázis Apartman
3600 Ózd, Március 15. u. 88.
Családi ház egy apartmannal, maximum 3 fő részére.

A vendégház 4 szobájában összesen 12 vendég helyezhető el.

Ózd egy harminckétezer lakosú város, így természetesen számos étterem és pizzéria, cukrászdák és kávézók várják a betérő vendéget. Bevásárlóközpontokban sincs hiány, de remek élmény a szombat délelőtti heti piac is.

Arló

A település Ózdtól három kilométerre délre, a 25-ös főútvonal mentén fekszik. Legfőbb látnivalója és vonzereje a település szélén elhelyezkedő tó.
Az arlói tó annak köszönheti kialakulását, hogy a XIX. században és a XX. század elején Arló község területén barnaszén bányászat zajlott, és az ezzel kapcsolatos robbantások többször is okoztak lejtőcsuszamlást, úgynevezett suvadást. A lezuhanó földtömeg elzárta a Szuhony patak völgyét és megakadályozta a közel 10 km hosszú völgy vízgyűjtő területéről a csapadék és forrásvizek lejutását és a völgy fenékén a szántók, legelők helyén képződött egy tó. A folyamatosan emelkedő vízszint eláradással fenyegette a falut, így meg kellett oldani a szintszabályzást, amely egy un. bukóaknás szabályzó révén meg is valósult. A tó felülete stabilizálódott, a földkönyvi kimutatás szerint 8,1 hektáros.

A környékbeliek hamar felfedezték a nagyszerű természeti adottságokkal rendelkező völgyet és a keletkezett kis hegyvidéki tavat. Sorra épültek víkendházak a mellékvölgyekben és az akkoriban jól prosperáló Ózdi Kohászati Üzemek nyújtott támogatást a strand kiépítéséhez. Jelenleg kemping és strandfürdő működik területén. A területet az önkormányzat védetté nyilvánította.

Míg a tó Arlónak a 25-ös főúttól keletre eső oldalán helyezkedik el, a falut nyugat felé elhagyva közvetlenül a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet határára érkezhetünk. Egy keskeny, de aszfaltozott út visz ki 4 km hosszan a Gyepes-völgybe. Az út végén egy fatelep van, majd az út földútban folytatódik tovább, de sorompóval le van zárva. Ennél tovább csak gyalog, vagy kerékpárral lehet haladni.
Itt áll egy a helyiek által Gyepes-völgyi kastély néven emlegetett tornyos épület. Bár egy valaha gyönyörű 1906-ban épült főúri vadászházról van szó, a kastély elnevezés mindenképpen túlzás. Ráadásul szemmel láthatóan elhanyagolt állapotban van, omlik a vakolata, környezete gazos, gazdátlan benyomást kelt. Kár érte, felújítva, gondos gazda keze alatt egy igazi kis ékszerdoboz lehetne.
A vadászházzal szemben egy üdülőépület áll. Ez sem mai darab, 1942-ben épült, viszont látszik rajta a folyamatos karbantartás, állagmegóvás. Az épületben több szoba, vizesblokk, társalgó, az udvaron tűzrakóhely áll a vendégek rendelkezésére. Az üdülőből indulva néhány perc alatt a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben találja magát a túrázó.

Üdülőház a Gyepes-völgyben, Arló

Szállás, étkezés

Suvadás Liget
3663 Arló, Suvadás u. 1.
https://hu-hu.facebook.com/suvadasliget

A Suvadás Liget egy, az arlói tó partján a helyi önkormányzat által létrehozott és üzemeltetett strand, kemping és vendéglátóhely.
A faluban élelmiszerboltokat, italboltokat és egy éttermet is találhatunk. Ez utóbbi neve Napsugár étterem és a főutcán áll.

Járdánháza

Ősi település, a szomszédos Arlóval együtt 1221-ből származik első írásos említése. 1412-ben került a Járdánházi család birtokába, ettől kezdve használatos mai neve.

Szállás, étkezés

Izra Vendégház, magánszálláshely
3664 Járdánháza, Izra u. 40.
https://www.izravendeghaz.hu/

Egy 160 éves kúria felújított épületében található a 3 vendégszoba, amelyekben összesen 9 vendég tud megszállni.

Holiday Vendégház, magánszálláshely
3664 Járdánháza IV. Béla út 139.
https://www.holiday-vendeghaz.hu

Négy szobában 13 vendég számára kínál szállást a vendégház.

Járdánházát keresztülszeli a 25-ös főút, ennek mentén találhatjuk a Mambo Caffe & Ételbár nevű helyet, valamint élelmiszerboltot és italboltot.

Borsodnádasd

Borsodnádasd egy háromezres kisváros Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén. Bár a környékbeli falvakhoz hasonlóan a kora középkorban alapították, fénykorát a környéken létesült szénbányák, valamint a Lemezgyár működésének idején élte. Ez 1864-től, a Nádasi Vashengergyár alapításától az 1989-es rendszerváltásig tartott. A gyár a kezdetektől vonzotta a betelepülőket. Ezáltal egy, a régióra egyébként nem jellemző településszerkezet jött létre, hiszen a német és szlovák munkásság, valamint a német, osztrák vasipari szakemberek családjai egymástól, illetve a magyar paraszti lakosságtól elkülönülő településrészeken rendezték be új otthonukat. Borsodnádasd részei Szekeresbükk, Mocsolyás-telep (máig használatos az Engels-telep elnevezés is), a Lemezgyár városrész és az egykori falu, amely ma a városka központja. Itt, a 25-ös főútvonal mellett áll a település egyik temploma is (1858), de van még egy a Lemezgyár felé vezető úton is, és egy harmadik a Gyártelepen (mindkettő 1934-ből).

A Lemezgyár lepusztult épületegyüttese a városka szélén a mai napig áll. Nem messze a gyártól két horgásztó is található, mindkettő partján lehetőség van szabadtéri sütés-főzésre, de vannak itt büfék és italboltok is. Borsodnádasd ideális kiindulópontja lehet a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetbe tervezett túráknak. A város főutcájáról nyíló Vajdavár utcán elindulva érhetjük el azt a földutat, amelyen a TTK központi magaslatához, a Vajdavárhoz juthatunk.

Szállás, étkezés

Tópart Apartman, magánszálláshely
3672 Borsodnádasd, Vörösmarty M. u. 4.

Kétszobás apartman 3+3 fő számára, erdei környezetben, egy horgásztó mellett.

Ibolya Panzió, magánszálláshely
3671 Borsodnádasd, Köztársaság út 59.

Családi ház 10 fős kapacitással.

Elza Panzió, magánszálláshely
3671 Borsodnádasd, Rákóczi út 1.

A panzió négy szobájában 8 főt tud elhelyezni.

A településen találhatunk több pizzériát, éttermet és természetesen boltokat, italboltokat is.

A három egybeépült falu: Szentdomonkos, Tarnalelesz és Bükkszenterzsébet

Heves megye északi részén fekszik a valaha különálló, mára már teljesen egybeépült három település. Az átutazónak igen erősen kell a helységnév táblákat figyelnie, ha tudni szeretné, hogy éppen hol van. A falvaknak ráadásul közös a főutcája, a „Domonkos” elejétől „Erzsébet” végéig összesen több mint hét km hosszú Szabadság út. Tarnalelesz a középen fekvő település.

Ózd felől a 25-ös főúton érkezünk Szentdomonkosra, majd Tarnalelesztől a Szabadság út a 23-as főút nyomvonalán fut tovább, mivel a 25-ös elkanyarodik Eger felé.

Mindhárom faluban szép régi templomokat láthatunk, van jópár régi tornácos parasztház is. Mindazonáltal legfontosabb vonzerejük a természeti látnivalókban rejlik. Mindhárom faluból mezőgazdasági út vezet a Vajdavár-vidékre, Szentdomonkosról a Domonkos-patak, Tarnaleleszről a Nagy-völgyi-patak, Bükkszenterzsébetről pedig a Darázs-patak völgyében. Ezeken a földutakon csodaszép természeti környezet közelíthető meg, a Vajdavár-vidék szélein álló homokkő szikláktól kezdve az ötszáz méter feletti hegycsúcsokig, mint például az Ökör-hegy, a Köböl-vár, vagy maga a Vajda-vár.

A tarnaleleszi völgyben egy szép horgásztó partján is megpihenhetünk.
Szentdomonkosról és Bükkszenterzsébetről a túraútvonal leírásban bővebben is szó van.

Szállás, étkezés

Leleszi Pihenő, magánszálláshely
3258 Tarnalelesz, Szabadság út 112.
www.leleszipiheno.hu

A régi parasztházban kialakított szálláshelyen 9 fő tud megszállni és a hamisítatlan vidéki vendéglátást élvezve feltöltődni.

Körtefás Vendégház, magánszálláshely
3257 Bükkszenterzsébet, Szabadság út 32.

A szépen felújított régi parasztház a falu főutcáján található.

A három faluban több üzlet, iparcikk bolt, pékség, italbolt, fagyizó található. Ezeket leginkább a főutcán keressük.

Túra ötletek kezdőknek, családoknak és lustáknak…

A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet nem ismeretlen a profi túrázók előtt, hiszen több országos jelentőségű túraútvonal is áthalad a területen. Ilyen például a Kohászok útja, amely Salgótarjántól indul és Diósgyőrbe érkezik. Ezek a túraútvonalak azonban elsősorban tapasztalt és főleg edzett túrázók számára jelentenek remek programot, mert nagy távolságot kell megtenni sokszor nehéz terepviszonyok között. Több helyen a jelzések is megkoptak, eltűntek, pótlásuk még nem történt meg. Ez nem könnyíti meg a kevésbé profi túrázó dolgát.

Sokan vannak viszont olyanok, akik szívesen belevágnának a túrázásba, de megriadnak a kihívástól, amelyet az ismeretlen tereppel való megküzdés jelent számukra. Nagyrészt nem is annyira túrázóknak, mint inkább kirándulóknak tartják magukat.

A következőkben bemutatunk néhány olyan túraútvonalat, amelyet kirándulóknak ajánlunk. Ezeket a túrákat könnyedén teljesítheti bárki, aki hétköznapi edzettségi szinten van, vagy még olyanon sem, mert mondjuk naphosszat íróasztal mellett dolgozik. De kiválóan alkalmasak a túrák kisgyerekes családok számára is, mert az útvonalak érdekesek, látványosak és nem megerőltetőek. Nem jelölt túraútvonal következnek, hanem olyanok, amelyek a terület mezőgazdasági útjain, ösvényein tehetők meg, az eltévedés veszélye nélkül.
A TTK déli részén, illetve peremén elhelyezkedő „homokkő birodalom” kellemes órákkal ajándékozza meg a látogatót, no és azzal az élménnyel, hogy sikerült megbirkóznia egy kihívással.

1. Kerékpártúra kicsit sem profiknak egy másik Szalajka-völgyben

Ki ne ismerné, vagy legalábbis hallott volna Szilvásvárad híres kiránduló Mekkájáról, a Szalajka-völgyről. Évről-évre több tízezer, akár százezer turista zötykölődik az erdei kisvasúttal hegynek fölfelé, majd sétál vissza a faluba hegyről lefelé a Szalajka patak mentén. Közben aligha kételkednek abban, hogy az „igazi” Szalajka-völgyben járnak. Pedig könnyen járhatnának úgy, mint az egyszeri külföldi utazó, aki a Balatont kereste és a navigációs alkalmazása a Heves megyei Balaton községbe vezette.
Bizony, Szalajka-völgyből is van másik!

A következőkben bemutatandó kerékpáros túraútvonalat olyan bicikliseknek ajánlom, akik a kerékpározást nem egy csataként élik meg, amelyet meg kell nyerni, hanem egy élményként, amelyet érdemes megélni. A túra kiválóan alkalmas családi biciklizéshez is, akár kisgyerekkel is, ha azt szeretnénk, hogy csemeténk sikerélményként élje meg a kerékpáros túrázást.
Az útvonal egy hihetetlenül szép természeti környezetben vezet, amelyen egyszerűen vétek lenne csak úgy átsuhanni. Olyan látnivalók kerülnek az utunkba, amelyek leszállítanak a bicikliről és arra motiválnak, hogy időt töltsünk velük, bennük, mellettük. A Váraszó községből induló és a Szalajka-háznál végződő szakasz aszfaltozott erdei úton tehető meg, említésre méltó szintemelkedés nélkül.

A kerékpártúra kiinduló pontjaként több lehetőség is kínálkozik: Pétervására, Erdőkövesd, Váraszó. Amennyiben az első két település valamelyikéről indulunk, számolnunk kell azzal, hogy forgalomban, közúton kell megtennünk néhány kilométert. Cserébe így lehetőségünk nyílik a két település felfedezésére is.

Ha Pétervásáráról, vagy ahogyan a környéken emlegetik, Péterkéről indulunk, gondoljunk arra, hogy ez a kisváros az egyetlen hely a környéken, ahol éttermet is talál az éhes kiránduló.

A következő – Péterkével egybeépült – település Erdőkövesd, amely 1741-től a 20. század elejéig az Orczy család birtoka volt. A család egyes tagjai a falu temetőjében, vagy a templom kriptájában nyugszanak.

Innen tovább vezet utunk a mindössze két km-re lévő Váraszóra, ahonnan majd az a bizonyos „másik” Szalajka-völgybe vezető túránk indul. Előtte azonban érdemes a faluban is körbenézni. Mindenképpen megtekintésre érdemes a falu szélén, a temetőkertben álló Árpád-kori templom. A 13. században épült aprócska templomot valaha kőfal vette körbe, ennek is láthatóak a maradványai. Az épület mellett áll a fa harangláb. A templom zárva van, csak jeles alkalmakkor nyitják ki.
A temetődombról gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre, dombokra, és a völgyekben megbúvó falvakra. Ellátni egészen a Kékesig, tiszta időben a tv torony is kivehető.
A település központjában áll a falu másik, ma is „üzemelő” római katolikus temploma. Innen nem messze egy szép régi parasztházban rendezték be a tájházat.
Váraszón lehetőségünk van megszállni is. A faluban egy felújított tornácos házban vendégház működik, ahol igazi falusi környezetben töltődhetünk föl.

Váraszó bűbájos kis település, hívhatnánk a hidak falujának is. A községet hosszában kettészeli a Hosszú-völgyi-patak, melynek mindkét oldalán házak sorakoznak, előttük pedig út vezet. Így a patak két partján párhuzamosan futó úttesteket kisebb-nagyobb hidak kötik össze, van közöttük számos gyalogos hidacska, meg autós közlekedésre alkalmas híd is.

Érdemes arra is odafigyelnünk, hogy Váraszón feltöltsük készleteinket, amit megtehetünk a település kisboltjában, vagy valamelyik kis büfében. Közvetlenül az útvonalon található például az igazán hangulatos kis Patak büfé.

Innen már néhány száz méter után elérjük a falu szélét, ahol jobbra a helyi vízműtelep, balra az utolsó lakóházak állnak. Megérkezünk a természetbe, ahol a Tarnavidék minden szépsége és bája azonnal átöleli a kirándulót.

Az út a falut elhagyva ugyan elkeskenyedik, de továbbra is jó minőségű és aszfaltozott. A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetre oly jellemző homokkő padok, falak és más képződmények jobbra és balra folyamatosan feltűnnek és elkísérnek bennünket. Egy ponton az út kettéágazik, de ez ne bizonytalanítson el bennünket, néhány száz méter után a két út újra egyesül. Még néhány elhagyatott épület mellett elhaladunk, aztán beérünk az erdőbe. Ez már a Szalajka-völgy.
Az út mellett raktározott farönkök az élénk erdőgazdálkodási tevékenység tanúi, csakúgy, mint a mindenfelé vezető, láthatólag munkagépek által kitaposott erdei földutak. Megfelelő kerékpárral és erőnléttel ezeket is be lehet járni, fel lehet fedezni.

Már itt feltűnik a mindenhol jelenlévő rengeteg homok. Ahol a talajt takaró növényzet valamilyen ok miatt eltűnt, alóla felszínre került a homok, amely aztán beterít mindent, de leginkább az úttestet. Ezért vékonyabb kerekű városi vagy trekking biciklikkel nagyon vigyázni kell, hogy a kerék el ne akadjon a homokban. Ez jellemzően a földutak és az aszfaltozott út találkozásainál fordulhat elő. Maga a homok igazi finomszemcsés tengeri homok, ami érthető, ha tudjuk, hogy mintegy 23 millió évvel ezelőtt itt tenger hullámzott. Néhány millió évig állt fenn ez az állapot, amíg a sekély víztömeget az üledék teljesen fel nem töltötte. Azóta az egykori sekélytengerben lerakódott és később feldarabolódott homokköveket a csapadék, a szél és a vízfolyások formálják, pusztítják tovább.

A váraszói Szalajka-völgyben három mesterséges tó található: a Forrás-tó, a Hibás-tó és a Ngoro Goron-tó. A tavakat a Hosszú-völgyi-patak táplálja és hihetetlenül szép látványt nyújtanak, ahogyan visszatükrözik az őket minden oldalról körülvevő erdővel benőtt hegyoldalakat. Mindhárom tó horgásztóként ismert és mindhárom tó magántulajdonban van, így a kerítésen belülre nemigen ajánlatos menni. Erre nem is nagyon van szükség, hiszen az út közvetlenül a tavak partján vezet, és mindhárom tó mellett találunk olyan helyet, ahol letáborozva élvezhetjük a csodaszép látványt és nem sértjük meg a magántulajdont.

A falu szélétől mintegy két km-re elérjük az első tavat. A tó melletti épületeken látszik, hogy valaha nagyobb rendezvényeknek adtak otthont, pl. falunapokat rendeztek itt. Ma már magánszemélyek tulajdonában van a tó és a környező terület az épületekkel együtt. Turisztikai hasznosítása így a tónak gyakorlatilag nincs. Megértjük a tulajdonosokat, hogy ebben az idilli környezetben nyugalomban, háborítatlanul szeretnék kipihenni a mindennapok fáradalmait.

Alig négyszáz méterrel távolabb feltűnik a második tó. Mintegy 250 méteren keresztül elhaladunk a tó mellett, majd újabb alig 200 méter után már meg is pillantjuk a harmadik tavat. Még egy picike kis sziget is van a tó közepén.

Ezután erdős területen át vezet az út, amely mellett hol jobbról, hol balról apró rétek is feltűnnek. Érdemes megállnunk az út melletti források vizét megkóstolni és a Bükki Nemzeti Park információs tábláit elolvasni.
Mintegy 3 km-re az utolsó tótól megérkezünk egy vadászházhoz, a Szalajkaházhoz. Az épület nagyon jó állapotban van, szépen gondozott kert veszi körül. Az egykori hamuzsírfőző helyen álló létesítmény a Pétervásárai Erdészet tulajdona.

A Szalajkaházat elhagyva még egy forrást fedezhetünk fel az út mellett. Ezután véget ér az aszfaltozott út és egy jóval rosszabb minőségű, részben kavicsos földút következik. Eddig a pontig valóban bármilyen egyszerű városi kerékpárral is meg lehet tenni az utat. Aszerint, hogy Pétervásáráról, Erdőkövesdről, vagy közvetlenül Váraszóról indultunk, mintegy 13, 12 illetve 8 kilométeres utat tettünk meg. Ezen a ponton dönthetünk úgy, hogy visszafordulunk, vagy úgy, hogy folytatjuk a túrát.
Amennyiben megfelelő járművel és erőnléttel indultunk útnak, a Szalajkaháztól nagyjából további 6,5 km megtétele után elérhetjük Istenmezejét. A település szintén a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet határán fekszik és messze földön híres a Noé szőlője nevű homokkőszikláról. Bár az út minősége ezen a szakaszon már erős koncentrálást kíván a kerékpározótól, érdemes fel-, és szétnézni, hiszen gyönyörű erdei környezetben, homokkő sziklák között érünk el Istenmezejére. Itt megcsodálhatjuk a Noé szőlőjét és a Sziklakápolnát.
Istenmezejéről a 2305. sz. közúton 7 km-t megtéve visszajutunk Erdőkövesdre, vagy 9 km-t megtéve Váraszóra, illetve 9,5 km-t megtéve Pétervásárára.

2. Gyalogtúra Szentdomonkos község határában

A falu

Szentdomonkos egy kis falucska Heves megye északi részén, a szomszédos községgel egybeépülve. Egészen pontosan három falun utazhatunk át úgy, hogy ha nem figyelünk, észre sem vesszük a helységnévtáblákat. A 23-as főútvonalon Budapest felől érkezve előbb Bükkszenterzsébeten, majd Tarnaleleszen, végül a megyehatár előtti utolsó településen, Szentdomonkoson utazunk keresztül. Tarnalelesz végén a 23-as út véget ér és becsatlakozik az Eger felől érkező 25-ös útba, amely aztán Szentdomonkos főutcájaként (Szabadság út) hosszában kettészeli a települést. Az itt lakók rég megszokták, hogy főút mellett laknak, de a mára már igen forgalmassá vált út bizony nagy türelmet követel a helyiektől. Másrészt ez az elhelyezkedés hasznos is abból a szempontból, hogy a település igazán könnyen megközelíthető autóval és busszal. Budapestről napi 10-15 közvetlen autóbuszjárat indul Ózdra, ezek közül bármelyikkel eljuthatunk Szentdomonkosra, átszállás nélkül, mintegy 2 óra 50 perc alatt.

A faluba érve sajnos egy valaha szebb időket megélt település képével szembesülünk, azonban kárpótolnak bennünket mindazok a természetben tett kirándulás nyújtotta élmények, amelyekért érdemes éppen Szentdomonkosig utazni.
Szentdomonkos története messze a középkorig nyúlik vissza, első írásos említése 1459-ből való. Érdekes, hogy a faluban tartja magát egy legenda, miszerint a település sokkal idősebb, már a tatárjárás idején is létezett. Úgy mesélik, hogy az első Szentdomonkost Erdélyből, a mai Csíkszentdomonkosról ideérkezett telepesek (menekülők?) alapították. Nevet is szeretett szülőfalujuk után adtak az új településnek, így született meg Szentdomonkos. A szájhagyomány útján fennmaradt történelem mesélés szerint ez az első falu nem pontosan a mai község területén helyezkedett el, hanem attól kissé észak-keletre, a mai Tipászó-tanya és Bekölce község között elterülő erdős dombvidék egyik völgyében. Ennek bizonyítékaként hozzák fel azokat a cserépedény és egyéb használati tárgy töredékeket és maradványokat, amelyek a 20. század elején, mezőgazdasági munkálatok során az említett területen a földből előkerültek. Az említett legenda szerint a hajdani település a tatárjárás alatt semmisült meg. A rossz emlékű események miatt utódját kissé messzebb, a település mai helyén alapították, a 15. században.
Igaz vagy sem a történet, ezt aligha lehet ma már megállapítani. Az azonban tény, hogy Szentdomonkos és Csíkszentdomonkos 1996 óta partnertelepülések.

Látnivalók a faluban

Szentdomonkos egyetlen igazán értékes épített látnivalója a római katolikus templom, amelyet 1734-ben építtetett báró Hunyady János. A templom barokk stílusban épült, főoltárképe a település névadóját, védőszentjét, Szent Domonkost ábrázolja. Az épület az eltelt évszázadokban zajlott rendszeres felújításoknak köszönhetően ma is viszonylag jó állapotban van.
Csakúgy, mint a vidéki templomok többsége, itt is csak szentmise vagy más esemény idején van nyitva az ajtó. Ha úgy hozná a szerencse, hogy a látogató éppen be tudna kukkantani, egy bűbájos és meghitt kis templombelsőt látna, ahol jólesik egy kicsit leülni és megnyitni elménket és szívünket és a hely szellemének hatása alá kerülni.

A templomkertben megtekinthetjük a milleniumi kopjafát és a két világháborúban elvesztett szentdomonkosiakra emlékező hősi emlékművet.

A templomtól nem messze megtalálhatjuk még az úgynevezett régi temetőt. Van új is, a falu másik végén. Nem lehet elhessegetni a gondolatot, hogy egy alig 400 lakosú község két temetője biztos jele a település lassú elmúlásának.

Mindenesetre túraútvonalunk kiindulópontjától mindössze egy 100 méteres kitérőt kell tenni a régi temető meglátogatásához. Azoknak, akik kedvelik a régi temetők hangulatát, kihagyhatatlan.

A túra
A következőkben bemutatandó túraútvonal mintegy 6 kilométeres távot jelent, amelyet pihenőkkel, csodálkozással és fotózással együtt kényelmesen meg lehet tenni 3-4 óra alatt. Ez nem jelenti azt, hogy meg is kell, mert az útvonal annyira szép, hogy egy egész napot is eltölthetünk a területen. A túra útvonala egy kört tesz meg és fő látnivalója a Kő-hegy nevű homokkő szikla.
A Vajdavár-vidék magas és alacsony dombsági övezetének határát főleg a terület déli részén övezik nagyméretű és látványos sziklafalak, ezek egyike a túra célja.
A túra nem megerőltető, kiválóan alkalmas kezdő, vagy éppen nem edzésben lévő túrázóknak éppúgy, mint családoknak, akár kisgyerekkel.

A túra tehát Szentdomonkosról indul, a templomtól. Ha autóval érkeztünk ide, leparkolhatunk a templom mellett. Ha autóbusszal, akkor a központban szállunk le, a település egyetlen „bevásárló központja” előtt. Ez egy kisboltot és egy kocsmát jelent egymás mellett. Itt még utolsó lehetőség adódik feltölteni készleteinket a túrázáshoz. Innen a templomhoz sétálunk, ez mindössze 250 m.

A templomtól a főútból kiágazó Hóstyán indulunk el. Alig 50 méter után kétfelé ágazik az út. Balra további 150 méterre elérhető a régi temető, jobbra pedig folytatjuk utunkat a faluból kifelé. A jobb oldali utcácska korábbi és jelenlegi neve egyaránt ki van táblázva az egyik kerítésen: Ságvári Endre utca / Úrhegy utca.

Pár lépés után már meg is pillantjuk balra azt a homokkőfalat, amely rendkívül látványosan mutatja meg a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetre oly jellemző homokkő lerakódásokat, rétegeket. Az itt látható homokfal nem természetes képződmény, itt régebben homokbánya volt. A helyi és környékbeli építkezésekhez innen nyerték a homokot. Ma már ennek a homokkőfaltól eltekintve semmilyen nyomát nem lehet itt felfedezni.

Még néhány lépést teszünk takaros házak között az aszfaltozott út végéig, majd elhagyjuk a falut és elindulhatunk a gyönyörű mezőn átvágva. Utunkat jelzi a mezőgazdasági gépek nyomvonala, de többnyire túlzás lenne igazi földútról beszélni. Az első szakaszon meredeken visz az út fölfelé, de pár száz méter után elérjük a domb tetejét és innen már csak kisebb emelkedőket kell leküzdenünk.
Útközben gyönyörű kilátás nyílik a falura. Alattunk jobbra a falu közepén kanyarog a 25-ös főútvonal, balra már látjuk a hatalmas erdőt és túránk legnagyobb attrakcióját, a Kő-hegy nevű homokkő sziklát. Ezt a helyiek csak Kőhegyinek hívják.

Mintegy 40-45 perc alatt föl is érünk a Széles parlagra. Ez egy minden oldalról erdővel körülvett fennsíkszerű hatalmas rét, ahol virágok nyílnak, pillangók repkednek, és évszaktól függően találhatunk a fűben igazi vadepret vagy gombát. A réten elszórtan álló vadkörtefákon virágzik, majd érik a vackor. A rét szélein ősszel szedret és kökényt csipegethetünk. Itt érdemes egy kicsit lassítani a tempón és töltődni a látvánnyal.

Átszeljük a rétet, követve a mezőgazdasági járművek nyomvonalát. Újra beérünk egy erdőbe, emelkedő következik, de nem hosszú. Itt már homokon lépkedünk, két oldalt kisebb-nagyobb homokkő képződmények tűnnek fel. Némelyikük olyan, mint egy modern művészeti alkotás.
Az emelkedő végére érve útelágazáshoz érünk. Mivel célunk a Kő-hegy, balra indulunk.

Továbbra is haladhatunk a földúton. Balra bokros területet látunk, jobbra pedig azt a hatalmas erdőt, amely innen kezdve megszakítás nélkül tart 15 kilométeren keresztül, egészen az erdő másik szélén fekvő Domaházáig. Ez már maga az a 180 négyzetkilométeres erdőség, amelynek megóvására a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetet létrehozták.

Néhány száz méter után, amikor balra feltűnik egy tisztás, hagyjuk el a földutat balra. Megérkeztünk utunk legfontosabb állomásához, a Kő-hegyhez.
Óvatosan közelítsük meg a tisztás szélét, mert ez magának a hegy ormának a pereme. Alattunk egy hatalmas szakadék húzódik. Itt érdemes leülni a fűbe. Helyezkedjünk el úgy, hogy semmiképpen ne csúszhassunk le a hegyről és adjuk át magunkat a látványnak.

Amit itt látunk, azért önmagában megéri megtenni ezt a túrát. Egy szikla peremén ülünk, alattunk egy hatalmas völgy, előttünk pedig a Bükk és a Mátra vonulatai, hegyek és völgyek, amíg a szem ellát. Jól kivehető a távolban a Kékes a tv-toronnyal. Úgy érezhetjük, a világ tetején vagyunk, egy olyan világén, amely rendben van.

Jobbra pedig a Kő-hegy négy homokkő sziklája, amelyek függőlegesen sorakoznak egymás mellett. A sziklák dél felé néznek és 30-40 méter magasak. Innen is jól látni a sárgás homokkő kőzet vízszintes rétegződését, amelytől élesen elválik a sziklák tetejét fedő növényzet zöld színe. A rétegek furcsán domborodnak, úgy néznek ki, mint valami süteményből kibuggyanó habos krém.

Az eltérő kőzetminőség miatt az egykori, mállékonyabb anyagú lencsék lepusztultak, helyükön néhol tekintélyes méretű (1–2 m) mély természetes üregek maradtak vissza.

Semmilyen zaj nem hallatszik, csak a levegőben köröző hatalmas ragadozó madarak szárnyának a surrogása.
Ha kicsodálkoztuk magunkat, egy darabig még haladhatunk tovább a sziklaperemen, aztán amikor már fák takarják el a kilátást, visszatérhetünk a földútra. Hamarosan újabb rétre érünk, virágokkal, körtefákkal, csipke- és galagonyabokrokkal. A rét közepén egy régi betontömb áll ki a földből, talán valamiféle korábbi jelölés lehet. Itt van ugyanis a Kő-hegy legmagasabb pontja, 410 m.
Egyszerű tűzrakóhely jelzi az ember jelenlétét. Más jelek pedig az erdőben élő állatokat árulják el: mindenfelé vaddisznó túrásba botlunk. A homokban pedig jól kivehetők a szarvasok és az őzek patáinak a nyomai.
Ettől a réttől kezdve utunk lefelé vezet. A földúton haladunk tovább, ami természetesen továbbra is aranylón csillogó finom őstengeri homok. Bokros területen haladunk át, amelyet kisebb-nagyobb tisztások szakítanak meg. Itt-ott még előbukkannak a láthatáron a távoli hegyek, illetve jobbra az erdőség, majd egyértelműen meredeken visz az út lefelé és itt már ajánlatos a lábunk elé nézni. Végül leérünk, utunk elfogy, jobbra, vagy balra indulhatunk tovább. Újra a Hóstyán vagyunk, pontosabban a Hóstyának a faluból kivezető folytatásán.
Ha itt jobbra fordulunk, akkor egy másik remek túraútvonalon eljuthatunk a Domonkos-patak völgyében haladva egészen a Vajdavárig. Ez azonban már egy hosszabb és nehezebb útvonal, amelyet kipihenten érdemes elkezdeni.

Forduljunk tehát balra. Néhány száz méter után elérjük az aszfaltozott utat, majd feltűnnek a falu első házai. Innen már 5 perces sétával visszaérünk a templomhoz.

3. Gyalogtúra Bükkszenterzsébet község határában

A falu

Bükkszenterzsébet Heves megye északi részén fekszik, Budapestről autóval vagy busszal érkezve a 23-as főútvonalon érhető el. A megyeszékhellyel, Egerrel napi több közvetlen buszjárat köti össze.
Feltételezések szerint a falut 1244-ben alapította a szent királyleány, Erzsébet kíséretéhez tartozó Farkas és Dávid, akik IV. Béla királytól kaptak engedélyt, hogy nővére tiszteletére templomot építsenek. A falu első írásos említése Szenterzsébet néven az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékéből való. Mai nevét – Bükkszenterzsébet – 1906-ban kapta. A településnek ma mintegy ezer lakosa van.

Látnivalók Bükkszenterzsébeten

A falu főutcáján áll a római katolikus templom, amely 1761 és 1773 között épült barokk stílusban. Mellette az 1794-ben, szintén barokk stílusban épült plébánia, amelyet 1946-ban sajnos átépítettek, így eredeti alakját már nem lehet felfedezni. Talán egy következő felújítás során gondolnak majd arra is, hogy megpróbálják visszaadni az épület egykori szépségét.
A település büszkélkedhet néhány szép régi parasztházzal is, ezek egyikében rendezte be az önkormányzat 2016-ban a falumúzeumot. A kiállítás tárgyai és fotói a régmúlt paraszti életét, falusi mindennapjait mutatják be.
Szintén a főutca mellet, az Erzsébet-völgybe vezető út mellett találjuk azt a löszfal-talajszelvényt, amelynél a Magyar Földtani Intézet bemutatóhelyet alakított ki. Ez az u. pleisztocén geológiai alapszelvény bemutatóhely egyúttal a Bükki Nemzeti Park tanösvényének is állomása.

A túra

Bükkszenterzsébet legfontosabb vonzerejét mindenképpen a csodaszép természeti környezet adja. A település – a szomszédos Tarnalelesszel egybeépülve – a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet határán fekszik. A falu határában áll a „homokkő birodalom” egyik legszebb hegye, az impozáns Nagykő.
A löszfal-bemutatóhely kiválóan alkalmas arra, hogy a Nagy-kőhöz vezető túránkat itt kezdjük el.
A bemutatóhely néhány száz méteres sétával könnyedén elérhető a buszmegállótól, ha busszal érkezünk a faluba. Ha autóval, akkor itt, a József Attila utcában biztonságban tudhatjuk autónkat a túra idejére.

A túra hossza mintegy 8 km, amelynek megtételére mintegy 4-5 órára van szükség. Az útvonal túlnyomórészt nem megerőltető, eltekintve a Nagy-kőre közvetlenül felvezető néhány száz métertől, ahol meredek hegyoldalon kell a homokkő szikla tetejéig eljutnunk.

A túrát tehát a löszfal bemutatóhelynél érdemes kezdeni. A bemutatóhely jelentőségét az adja, hogy Észak-Magyarországon itt sikerült először bizonyítani, hogy a felső-pleisztocénnak tartott üledékek valójában alsó- és középső-pleisztocén korúak. A laikus szemlélő talán csak egy függőlegesen elmetszett domboldalt lát, de a hely értéke földtani szempontból megkérdőjelezhetetlen.

A bemutatóhelyet elhagyva a József Attila utcán folytatjuk utunkat. Néhány száz méter megtétele után elhagyjuk az utolsó házat és az aszfaltozott utat, innen földúton haladunk tovább. A földút persze valójában a környékre annyira jellemző homok. Jobbra alacsony dombok, balra rétek és azok túloldalán az úttal párhuzamosan folydogáló Darázs-patak látható.

Az út lankás vidéken visz, a dombocskák oldalában több helyen is felfedezhetők kisebb-nagyobb suvadások, azaz lejtőcsuszamlások. Némelyikükről látni, hogy emberkéz hozta őket létre, valószínűleg építőanyagnak hordtak el innen homokot. A megmaradt homokos talajba kétségbeesetten kapaszkodó fák gyökerei világosan kivehetők és hosszan kísérnek bennünket a földút mellett. Itt-ott mély üregek is felfedezhetők a fák gyökerei között, bizonyára kis állatok otthonai.

Bogáncs televények és virágzó ökörfarkkóró oszlopok emelkednek ki a növényzetből amerre a szem ellát.

Nagyjából egy kilométerre a falu szélétől jobbkéz felé egy dombokkal körbevett kis rétet találunk, melynek közepén gémeskút áll. Nem tűnik elhanyagoltnak, itt bizonyára állatokat itatnak, a vidéken sokan élnek állattenyésztésből.

Visszatérve a földútra hamarosan elérjük azt a helyet, ahol jobbra kell kanyarodnunk, hogy eljussunk a Nagykőre. Bár semmi nem jelzi, hogy éppen itt kell elhagynunk a földutat, a helyet nem lehet eltéveszteni. Az út mellett egy betonoszlop áll, körülötte rég lebontott épületek betonalapjai és egy kút lefedett maradványa. A betonon állva utunk során először pillanthatjuk meg a Nagy-kő impozáns, 60-80 méter magas sziklatömbjét. Pontosan itt kell tehát jobbra indulnunk és a meglehetősen gazos területen átvágva elindulni a fás, bokros terület felé. Segítségünkre van, hogy valamelyest felfedezhető a csapásnyom, amelyen tovább kell haladnunk.

Innen kezdve már nehezebbé válik a terep. Az egyre keskenyebbé váló ösvény, amelyen haladunk, tulajdonképpen egy patakmeder, amelyben azonban csak rendkívül csapadékos időben folyik víz. Kétoldalt meredek domboldalak között haladunk tovább, helyenként a növényzeten is át kell küzdeni magunkat. A betonoszloptól nagyjából egy kilométert megtéve a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet orientációs tábláit látjuk egy oszlopon. Az ösvényen egyenesen továbbhaladva innen kb. 300 méterre egy forráshoz érünk. Ha elmegyünk a forráshoz, akkor ide kell visszajönni ahhoz, hogy tovább folytassuk utunkat a Nagy-kőhöz.

A TTK irányító tábláival pontosan szemben lévő ösvényen kell tovább indulnunk. Innen már erőteljesen meredekké válik a terep. Ritkás erdőben követjük az ösvényt, amelyet a nyomok alapján erdei állatok is használnak, leginkább őzek és szarvasok patáinak a nyomait lehet felfedezni. Fiatal és egészen öreg cserfák között vezet az út. Hellyel-közzel diófát is lehet látni, ami furcsán hat itt, az erdőben.

A TTK információs táblája bizonyítja, hogy jó úton járunk. Meredek domboldalon visz tovább az ösvény, majd egy vízmosáson átkelve, jobbra indulva, egy faágakból készült egyszerű lépcsőt látunk. Ez már egyenesen fölfelé vezet és nagy segítség abban, hogy biztonságosan feljussunk a tetőre.
Fölérve egy aprócska fennsíkot találunk, közepén a TTK kis fakunyhójával, abban információs táblákkal. Megérkeztünk a Nagy-kőre.
Innen már látni fogjuk, hogy jobbra érdemes indulni, hiszen már látjuk is a szikla peremét és az azon túl nyíló pazar kilátást. Ajánlatos azonban a szikla szélét nagyon óvatosan megközelíteni, mert a sziklafalak széle hirtelen ér véget és alattuk egy óriási mélység tátong.

A peremet elérve hihetetlenül szép látvány tárul elénk: balról indulva láthatjuk a szomszédos szentdomonkosi Kő-hegyet, távolabb a Bél-kőt (Bélapátfalva), azon túl a Bükk vonulatait. Egyenesen előttünk a Mátra, majd jobbfelől a Karancsot pillantjuk meg. Közvetlenül alattunk pedig a völgy, ahonnan indultunk. 400 méter magasan vagyunk, de olyan a látvány, mintha a világ tetején lennénk.

A Nagy-kőn ki-ki kedve szerint tölthet több-kevesebb időt, a látvány megéri, hogy elidőzzünk itt.
Ha beteltünk az élménnyel, a fakunyhó mellett elhaladva a fennsík jobb oldalán megtaláljuk a lefelé vezető ösvényt. Közben nézzünk a lábunk elé, mert fölöttébb egyenetlen talajon járunk, de nézzünk fölfelé is, mert innen még egy utolsó pillantást vethetünk a gyönyörű tájra.
Hamar látni fogjuk, hogy erről az oldalról is rönklépcsőt raktak le, itt még korlát is dukál hozzá. Mielőtt leérnénk, tegyünk egy rövid kitérőt jobbra, mert innen megfigyelhető a Nagy-kő majdnem függőleges homoksziklafala oldalról, ezt kár lenne kihagyni.

Leérve egy földútba torkollik az ösvény. Itt induljunk jobbra, a falu felé.
Az út az erdőn vezet át és egy nagyon kellemes sétát tartogat számunkra. Homokkő képződmények láthatók az út mellett mindenfelé és több helyen láthatunk olyan fákat, amelyeknek a gyökerei a felszínre kerültek, mert az erózió kimosta a homokot alóluk.

Egy szűk kilométer után kiérünk az erdőből és csodás táj látványa tárul elénk. Még itt is meglehetősen magasan vagyunk, de már nincsenek előttünk fák, ezért remekül belátjuk a környező dombokat és a közöttük megbúvó falvakat. Az előttünk emelkedő kisebb-nagyobb dombokon sűrű, magas füvet lenget a szél ameddig a szem ellát.

Ezen a ponton több lehetőségünk van utunk folytatására aszerint, hogy milyen gyorsan szeretnénk visszaérni a faluba. Haladhatunk ezen a földúton tovább, majd további elágazások után beérhetünk a szomszéd faluba, Tarnaleleszre, vagy Bükkszenterzsébet egy távolabbi pontjára.
Ha a kiinduló ponthoz szeretnénk mielőbb visszajutni, akkor lekanyarodhatunk jobbra, majd a dombokon átvágva tovább jobbra tartva eljutunk egy földúthoz, amelyen balra indulva elhaladunk egy elhagyatott gyümölcsös mellett, majd a falu temetőjéhez jutunk. Innen már csak mintegy 500 méter a földtani bemutatóhely, ahonnan túránk indult.

Végezetül….

Idegenvezetőként jól tudom, milyen sok szebbnél szebb látnivaló van a világon, de még ezen a csöppnyi kis földdarabon is, amely a hazánk. Óriási konkurenciával számolhat a Tarnavidék, ha érvényesülni szeretne a turisták kegyeiért folytatott állandó harcban. Mégis bízom benne, hogy a környező települések felismerik a turizmus nyújtotta lehetőségeket és egyre jobb ajánlatokkal fogják megcélozni a turistákat. És bízom abban is, hogy a turisták értékelni fogják ezeket a törekvéseket, valamint felismerik azt az értéket is, amely a Vajdavár-vidék feltáratlansága jelent.
Jó szívvel ajánlom a Vajdavár-vidéket mindenkinek, aki tud és akar időnként hátat fordítani a tömegturisztikai helyszíneknek.

Források:

Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig, Heves megyei Levéltár 1975
Nemzeti parkok Magyarországon, Corvina 2015
Farkas Zoltán: Kárpát-medence útikönyv, Kárpát-medence Intézet, 2020
http://www.mtafki.hu/konyvtar/kiadv/Tajokologiai_kutatasok2010.pdf
https://magyarmezogazdasag.hu/2020/05/30/irany-heves-borsodi-dombsag
https://tarnavidek.eoldal.hu
https://www.bnpi.hu/hu/tarnavideki-tajvedelmi-korzet